A kacsingató bagoly

„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.”
‭‭(Róma‬ ‭14‬:‭10‬)‬‬

A legrombolóbb gyakorlat keresztyének között, amikor feleslegesen kritizáljuk egymást. Ezzel testvéreink fölé helyezzük magunkat mint bírálók, és ilyenkor igazságtalan és ártalmas megjegyzéseket teszünk – vagy a szemükbe, vagy a hátuk mögött.

Ilyenkor hasonlítunk ahhoz a névtelen költőhöz, aki azt mondta magáról:

„A mások bűneit látom a magaméban, de hála Istennek, ezekből nincsen bennem egy sem.”

Szeretem annak a fiatalembernek a történetét, akinek kritizáló szokása visszaütött saját magára.

Egyik este a buszra várva emberünk egy tömeg között állt egy állatkitömő üzlet kirakata előtt. A kirakat közepén egy óriási bagoly volt, amely magára vonta az arra közlekedők figyelmét.

Az „önjelölt szakértő” elkezdte kritizálni a munkát: „Hogyha nem tudnék jobbat csinálni, mint ezt, más foglalkozást keresnék magamnak. Nézzenek csak oda: A fej nem arányos, az egész test tartása teljesen természetellenes, és a lábak rossz irányban állnak!”

Ebben a pillanatban a bagoly megmozdult, megfordította a fejét és rákacsintott a fickóra. Az emberek nevettek, amikor a kritikus elsomfordált.

Miért bírálgatunk? Mondanivalónk hátterében legtöbbször a sajátmagunk elégedetlensége jut felszínre.

Akármi legyen is az ok, hagyjuk abba a testvéreink kritizálását Krisztusban, és akkor nem fog bennünket meglepni egy kacsingató „bagoly”.

„Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”
‭‭(Filippi‬ ‭2‬:‭2‬-‭8‬‬‬)

Légy türelmes mások hibájával szemben. Másoknak is türelemre van szükségük a te hibáid elviselésére.

Our Daily Bread áhítatos könyvből