Miért élünk –
W. MacDonald

Életpályád megtervezésénél ne feledkezz meg arról, hogy életed nagy célja Isten dicsőítése, Isten érdekeit kell képviselned a földön. E mellett a nagy cél mellett minden más eltörpül. A keresztyéneknek sokkal fontosabb dolguk van annál, minthogy idejük, képességeik legjavát az érdemtelen világra pazarolják. Arra születtünk, hogy sasszárnyon szárnyaljunk, nem arra, hogy a sárban kússzunk.

A hívőnek egy nagy hivatása van: az Úr Jézus szolgálata. „Foglalkozásunk” vagy „hivatásunk” egyetlen jogos indoka a mindennapi költségek fedezése, ezenfelül mindent adjunk az Úr munkájára.

Manapság általában sok probléma adódik abból, hogy nem találjuk meg az „apostolság” és a „sátorkészítés” között a helyes egyensúlyt. A „sátorkészítés” egyre többet követel magának időnkből, erőnkből és képességeinkből.

A főnökök tervébe nem fér bele az „apostolság” munkája. Csak azzal vannak elfoglalva, hogy több, nagyobb és jobb sátor készüljön. Közben – ha hagyod -, megpróbálják kiszívni az életerődet. Meg kell tanulnunk, mikor mondjuk ki, hogy „eddig jöhetnek büszke hullámaid, de nem tovább”. Tulajdonképpen azt kell eldöntened, hogy életed legszebb éveit tűzálló sátrak vagy tűzálló lelkek készítésének szenteled-e.

Világosan kell látnunk a kérdést. Élethivatásunk nem üvegfújás, sem kosárfonás, sem kerítéskészítés. Nem a jog vagy az orvostudomány, de nem is az üzleti élet. Élethivatásunk a bizonyságtétel. A többi csak eszköz ahhoz, hogy meg tudjunk élni.

A Biblia nem határozza meg ugyan, hogy mivel keressük meg a mindennapi kenyerünket, néhány alapelvet azonban lefektet jövőnk megtervezéséhez.

Az első a megváltás alapelve.

Krisztus megvásárolt minket – testünket, lelkünket és szellemünket is. Az Ő tulajdona vagyunk, azt tehet velünk, amit akar. Nem vagyunk becsületesek, ha elvesszük tőle, ami nem a miénk és önző céljainkra használjuk.

Másodszor tény, hogy akik Krisztus nélkül halnak meg, örökre a pokolba kerülnek. Ha elhisszük, ez döntő szerepet játszik abban, hogy mire használjuk fel az életünket. A választ ismerjük. Mit teszünk ennek érdekében?

Harmadszor azt a csodálatos ígéretet kaptuk, hogy a körülöttünk élő emberek előtt nyitva áll az az óriási lehetőség, hogy hasonlóvá lehetnek Krisztushoz. Ehhez viszont életünkben a hangsúlynak a bizonyságtételen kell lennie. Krisztus parancsa egyértelmű: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek…” Nem látjuk helyesen az életet, míg ezzel a paranccsal becsületesen nem néztünk szembe.

A következő alapelv a pótolhatatlanság alapelve. Jézus mondja: „Temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el és hirdesd az Isten országát!” Legértékesebb éveidet ne fecséreld arra, amit egy hitetlen ember is éppen olyan jól elvégezhet. Egy holttestet bárki el tud temetni, Isten életet adó üzenetét azonban csak a hívő ember tudja hirdetni.

Végül beszéljünk a maradandó érték alapelvéről. Minden tervünket és célunkat vessük alá az idő próbájának: Száz év múlva minek lesz igazán értéke? Jelent az valamit száz év múlva, hogy az Egyesült Jelentéktelen Apróságok RT. Elnöke voltál? Mit számít majd, hogy sikerült kifejlesztened az atommeghajtású asztalifocit?

A verseny még nem ért véget. Sok hang bíztat. Rokonaid azt remélik, hogy nevet szerzel magadnak a világban. Barátaid azt szeretnék, bár több pénzed lenne és jobb körülmények között élnél.

Én nem ezt kívánom neked. Azt remélem, hogy Krisztus szolgálatában fogsz elégni. Remélem, hogy mennyei kincseket gyűjtesz. Remélem, hogy örökkévaló értékre törekszel.

Esetleg senki sem mondaná, de én az Úr munkáját javasolnám neked, mert az ő munkájában becsületesen és örömmel élhetnéd le az életedet.

William MacDonald