Miféle halász az, aki nem halászik?

Az alábbi történet egy példázat. De vigyázat: Az élő, valós személyhez való hasonlóság nem a véletlen műve!

„Így szólt hozzájuk (Jézus): Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket” (Mt 4,19).

Volt egyszer, hogy tettrekész férfiak egy csoportja összefogott és alapítottak egy horgászegyesületet. A tenger mindenfelé tele volt halakkal, de az ország belsejében lévő tavak és folyók is gazdagok voltak halban. Ezek a horgászok hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre megtartották összejöveteleiket, gyűléseiket. Tanácskoztak a halászatban meglévő feladataikról, a vizekben lévő halgazdagságról és a halfogás módszereiről. Évről-évre alaposan meghatározták, mit is jelent a halászat, a horgászat, védték a szakma becsületét és megállapították, hogy a halfogásnak mindig a horgász főfeladatának kell lennie. Fáradhatatlanul kutattak új, jobb módszerek és a horgászás világosabb definíciói után. Olyan szlogeneket kezdtek hirdetni, mint, hogy „A halászat a halból él, amint a tűz az égésből”, „a halászat minden halász feladata”. Különleges rendezvényeket hirdettek meg olyan mottókkal, mint „halászati akciók”, vagy «a halászat éve». Nagyvonalú kongresszusokat tartottak, hogy meghányják-vessék a halfogás tudományát, annak fejlesztését és, hogy a legújabb információkhoz hozzájussanak a felszerelésekről, kutassák a halásznyelvet és kicserélhessék a legjobb csalikról szerzett információikat. A halászok gyönyörű találkozóhelyeket építettek ki, azzal az indokkal, hogy mindenkinek halásznak kellene lennie és minden halásznak szüksége van a halászáshoz útmutatásra.

Egyet viszont nem tettek: Nem halásztak! Rendszeres találkozóik mellett felállítottak egy bizottságot, melynek feladata volt, hogy horgászokat küldjön ki más horgászegyesületek létrehozására. Mind egy véleményen voltak abban, hogy szükségük van egy bizottságra, amely a halászokat hűségre ösztönzi a halfogásban. A bizottságba olyanokat hívtak meg, akik a horgászatot valóban a szívükön viselték és készek voltak arról bátorsággal és bizonyossággal beszélni. A bizottság további tagokat állított be, határozatokat foganatosított és konferenciákat tartott, hogy a halászat fontosságát igazolja és eldöntse, milyen horgászegyesületekről lehetne még elgondolkodni. De sem a bizottsági tagok, sem azok munkatársai nem halásztak! Hatalmas modern és költséges kiképzőközpontokat hoztak létre, amelyek eredeti és tulajdonképpeni céljuk volna a halászokat megtanítani halászni. Az évek során kurzusokat is meghirdettek a halak szükségleteiről (természetük, életvitelük, pszichológiájuk), helyes táplálkozásukról és etetésükről. Ezen felül nagy kiadókat is alapítottak, hogy megfelelő kézikönyvekkel is elláthassák a halászokat. Mások kijelentették, hogy az ő hozzájárulásuk a nagy halfogás érdekében az, hogy halászfelszereléseket gyártanak. Megint mások azt tekintették feladatuknak, hogy jó kapcsolatot építsenek ki a halakkal, hogy azok így felismerhessék, mi a különbség egy jó és egy rossz halász között. Megint mások úgy gondolták, hogy elég, ha a halakkal éreztetik saját barátságos, kedves stílusukat…

„A halászat szükségszerűsége” címmel rendezett egyik megindító estét követően egy fiatalember elhagyta a találkozó helyszínét és halászni ment. A következő nap arról számolt be, hogy két rendkívül nagy halat fogott. Ezért nagy tisztelet vette körül és mindegyik nagyobb találkozóra meghívták, hogy elmondhassa, hogyan is fogta a halakat. Ezért neki is fel kellett hagynia a halászattal, hogy elég ideje legyen arra, hogy másokkal is megossza a tapasztalatát.

Az igazság: Sok halász hozott áldozatot és minden lehető nehézséget vállaltak. Egyesek a vizek mellett éltek és naponta el kellett viselniük a döglött halak szagát. Mások aggódni kezdtek azokért, akik a halászatról szóló heti vitákat kevésbé tartották értelmesnek. El lehet képzelni, milyen sértődötten reagáltak egyesek arra, amikor valaki egy napon úgy nyilatkozott, hogy az aki még egyetlen halat sem fogott, nem is igazi halász, bármennyire is állítja ezt magáról. De azért valahogy meggyőzően hat: Halász egyáltalán az, aki soha nem gyakorolta a szakmáját?

JOHN M. DRESCHER