A kortárs dicsőítő zene idegen szellemisége

Eredeti előadó: David W. Cloud

Egy angol nyelvű video-prezentáció hanganyagának fordítása

Az eredeti angol nyelvű előadás címe:

The Foreign Spirit of Contemporary Worship Music

A video ingyenesen elérhető: http://www.wayoflife.org/s3/foreign_spirit.php

A témánk a kortárs dicsőítő zene (továbbiakban gyakran CCM rövidítéssel jelölve, ami a Contemporary Christian Music angol nyelvű kifejezés rövidítése) idegen szellemisége. Egy harc dúl a bibliahű gyülekezetek tagjainak lelkéért, és a zene van ennek a csatának a középpontjában. Látjuk ezt mindenfelől, én magam is sok országban utaztam prédikálni, vagy kutatásokat végezni a témában. És ma egyre inkább azt látjuk, hogy a fundamentalista gyülekezetek, a szeparatista gyülekezetek igazolni próbálják a kortárs dicsőítő zene használatát az Istentiszteleten. Sokan azt kérdezik, hogy mégis hol tiltja meg kimondottan a Biblia ennek a zenének a használatát? Én a 2Timóteus 4:3-4-re hadd utaljak, ahol világosan megtiltja számunkra Isten e zene használatát. Mert ahogyan látni fogjuk, ez a zene az utolsó időbeli hitehagyó világegyház zenéje. És ez a tárgya a 2Timóteus 4-nek, majdnem az egész fejezet erről beszél, ahogyan az Úr Szelleme megjövendöli azokat az állapotokat, amik a Gyülekezet korszakának végén lesznek. És erről a hitehagyásról olvasunk: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Tim 4:3-4)

És ez az a népszerű változata a keresztyénségnek, amit ma látunk szerte a világban. Ez egy globális típusú keresztyénség. Egy olyan keresztyénség, amely elvetette az Isten Igéjének nyilvánvaló tanítását. És az emberek gyűjtöttek maguknak tanítókat, akik készek az embereket megetetni, félrevezetni ezzel az újfajta ’keresztyénséggel’. Egy olyan ’keresztyénséggel’, ami még azt is megengedi híveinek, hogy saját kívánságaik szerint éljenek, és mégis úgy tekintsék magukat, mint akik Istennel rendezett viszonyban élnek. Ez egészen elképesztő dolog! És a zene van ennek az utolsó időbeli hitehagyásnak a középpontjában. És a 2Tim 3:5-ben olvassuk: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” Ez a leírása dióhéjban a hitehagyó keresztyénségnek. Van látszata a kegyességnek, van egy külső megjelenése a kegyességnek. A Szent Szellemről beszélnek, Jézusról, az evangéliumról szólnak, van Bibliájuk, vannak gyülekezeteik, még dicsérik is Jézus nevét, azonban ha alaposan megvizsgáljuk az ún. ’keresztyénségüket’, akkor meglátjuk, hogy pontosan a Bibliában említett hitehagyó keresztyénségről van szó, amitől el kell fordulnunk, el kell távoznunk.

Hiszem, hogy világos parancsunk van arra, hogy elutasítsuk ezt a kortárs dicsőítő zenét, mert idegen szellemtől származik, s ezt kívánom most dokumentálni ma ebben a prezentációban.

A kortárs dicsőítő zene egy idegen szellemiséget képvisel. Az idegen szellemekre figyelmeztet Pál apostol a 2Korintus 11. fejezetében. Mégis sok fundamentalista baptista (és egyéb, pl. evangéliumi) gyülekezet alkalmazkodik a kortárs dicsőítő zenéhez. Foglalkoznak vele, megismerkednek a dicsőítő zenével, énekeket válogatnak, amiknek szerintük nagyon jó üzenetük van, és aztán eleinte lefinomítják a ritmust. A Lancaster Baptista Gyülekezet Kaliforniában, ahol a West Coast Baptista Főiskola található az egyike azoknak a gyülekezeteknek, amelyek élenjárnak ebben. Felhasználják ezeket a dicsőítő énekeket, mint pl. a „Word of God Speak” azaz „Isten Igéje szólj!”, és előadják az alkalmaikon. … Ez csupán egy példa arra, hogyan alkalmazzák ezt a dicsőítő zenét. És igazolni próbálják ezt a gyakorlatot. Az igazolás filozófiája hamar elterjedt az addig bibliahű gyülekezetek között. A West Coast gyülekezetben elhangzottak még más kortárs dicsőítő énekek, mint:

Hallelujah a báránynak – Don Moen

Egyedül Krisztusban – Getty/Townend

Kiálts az Úrhoz és az Erősebb – Darlene Zschech/Hillsong

Felség – Jack Hayford

Mily felséges a Te neved – Michael W. Smith

Hűséges emberek – Twila Paris

Egyedül Krisztusban – Michael English

Feltámadok – Chris Tomlin

A láncaim lehulltak – Chris Tomlin

Nem bűnös – Mandisa nevű rapper.

Ez egy példa arra, hogy egy nagy független fundamentalista baptista gyülekezet hogyan alkalmazkodik a kortárs dicsőítő zenéhez. A népszerű érvelés, amivel alá akarják támasztani a kortárs dicsőítő zene használatát, a következő: „Ha a zenészek nézetei és életvitele miatt abba kellene hagynunk a kortárs dicsőítő zenék használatát, akkor nem szabadna többé használni Luther, Fanny Crosby és más protestánsok énekeit sem.” Ezt az érvelést hallom nagyon sokféle irányból, sok különböző blogról (internetes naplóoldal a számítógépen). Azonban ez az érvelés nincs tisztában azzal, hogy a kortárs dicsőítő zene lényege, hogy az a végidőkbeli világegyház zenéje. Ez a zene nem olyan emberektől származik, akik néhány tanítási kérdésben problémásak. A végidőkbeli hitehagyás szellemét képviseli. A világegyház szellemét. Az ördög zenéje, aki a világosság angyalává változtatja magát. Erre figyelmeztetett Pál apostol. Az ördög nem úgy jön, mint ördög, hanem álcázza magát. A farkasok, a hamis tanítók nem úgy jönnek, mint farkasok, hanem báránybőrbe bújva.

Az imént említett érvelés továbbá azt sem érti meg, hogy a kortárs dicsőítő zene híd a „tágabb, mindent átfogó egyház”-hoz, az ökumenikus egyházhoz annak minden eretnekségével. És dokumentálni fogjuk ezeket. A kortárs dicsőítő zene alkalmazásával egy gyülekezet az ökumenikus világ felé épít hidakat és a gyülekezet tagjait befolyásolni fogják ezek a nagyon veszélyes emberek.

És az említett érvet használók azt sem értik, hogy ez a zene híd a világhoz. „A test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése”. Amire János apostol figyelmeztetett oly erőteljesen az 1Jn 2-ben. És hogy ne szeressük a világot, amire Jakab apostol figyelmeztetett, különben paráznák vagyunk Isten előtt szellemi értelemben.

A CCM alkalmazásával egy gyülekezet a rock&roll felé és annak minden bűnös velejárója felé épít hidakat, és itt a szekuláris rock&rollról beszélünk. Luther vagy Fanny Crosby énekeit énekelve nem fenyegeti a szellemi hajótörés veszélye a fiatalságot, míg a CCM-nél igen.

A fent említett érvet használók nem értik a CCM átformáló erejét és hatalmát. Ez az átformáló erő rengeteg változást hoz, ami a gyülekezet egész karakterét átalakítja. Egyetlen fundamentalista gyülekezet sem lett luteránussá vagy metodistává a régi énekek éneklése által. Azonban sokan váltak az ún. ’emerging church’ = ’feltörekvő egyház’-ra jellemző viselkedésűvé a CCM-et hallgatók közül. És ezt dokumentáltuk. Bárki dokumentálhatja, csak visszanézve akár 20 évvel ezelőttre. Az iskola, ahová jártam, a Tennessee Temple, Chattanooga Tennessee-ben, ma a Highland Park Baptist Church. 20-30 évvel ezelőtt egy régi típusú, bibliahű gyülekezet volt. De idővel alkalmazkodtak a kortárs dicsőítő zenéhez, és ma már egy teljesen modern típusú ’emerging church’-jellegű gyülekezetté és iskolává vált.

A Biblia figyelmeztet az „idegen, a más szellemre”: „Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy MÁS SZELLEMET vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.” (2Kor 11:4) A korintusi gyülekezet hústesti mivolta miatt aggódott értük Pál apostol. Mert ismerte azokat a veszélyeket, amik már kétezer évvel ezelőtt is léteztek a világban, és csak azért, mert valaki magasztalja a szellemet, vagy szellem szerint beszél, az még nem azt jelenti, hogy az az Isten Szelleme. Vagy csak azért, mert valaki Jézusról beszél, dicsőíti Jézust, azt állítja, hogy szereti Jézust, az még nem biztos, hogy a Biblia Jézusa. És mert valaki azt állítja, hogy megtért, beszél az evangéliumról, az még nem biztos, hogy a Biblia evangéliumát jelenti. És itt arra hív fel bennünket az Ige, hogy vigyázzunk, és legyünk nagyon óvatosak a szellemi eltévelyítéssel és az ördög cselvetéseivel szemben.

Hogyan különböztethetjük meg a szellemeket? Az Isten szellemét a hamis szellemektől? János apostol a következőt mondja a Jn 16:13-ban:

„De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra…” Az Isten Szelleme az igazság Szelleme. És Ő minden igazságra el fog vezetni. Ő az igazsággal van elfoglalva. És ahol az Isten Szelleme, ott a szabadság, és ott az igazságot találod felmagasztalva. Az Isten Szellem, a szentségnek és igazságosságnak Szelleme is. Pál mondja az Ef 5:9-ben: „Mert a világosságnak/Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van.”

Azonban ha megvizsgáljuk a kortárs dicsőítő mozgalmat, látni fogjuk, hogy egy másik szellemről van szó. És erre 7 bizonyítékom van. A kortárs dicsőítő zene a …

1. A karizmatizmus szelleme

2. A Jesus People (Jézus népe) mozgalom szelleme

3. A Késői eső mozgalom szelleme

4. A végidőkbeli aposztata (hitehagyó) világegyház szelleme

5. A világ szelleme

6. A homoszexualitás szelleme

7. A Viskó szelleme

(A Viskó című könyvet a keresztyén világ jó része viharos sebességgel elfogadta az elmúlt években.)

1. A CCM szelleme idegen szellemiség, mert az a karizmatizmus szelleme. A kortárs dicsőítő zenét nevezhetnénk karizmatikus keresztyén zenének. Mindig is szorosan összekapcsolódott a pünkösdi-karizmatikus mozgalommal. A pünkösdi mozgalom Kaliforniában, Azusa-ban született a korai 1900-as években. Az Azusa utcai missziót William Seymour alapította 1906-ban. És ezt a helyet tartják a pünkösdizmus születési helyének. Pokoli lárma tört ki ott. Nem volt rend az összejöveteleken, bárki beszélhetett, férfi, nő, gyermek. Nagy zűrzavar volt: táncoltak, ugráltak, transzba estek, rázkódtak, kiáltoztak és nevettek. Egészen hisztérikus volt. Gyakran a rendőrséget kellett kihívni, hogy lecsendesítsék a kialakult káoszt. A rángatózás volt az egyik legjellemzőbb része ennek az élménynek. Egy ember annyira rángatózott, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Az illető azt mondta az orvosnak: „Ne érints engem, ez az Istennek ereje.” Az orvos így válaszolt: „Ha ez az Isten ereje, akkor ördögi rángatózást adott magának.” És ez volt a pünkösdi mozgalom lényege, elindulásától fogva. „Spirit slaying” (ami szó szerint azt jelenti: „a szellem által leölve lenni”) is az egyik leggyakoribb előforduló tapasztalat volt. Egy, a mozgalommal foglalkozó történeti könyvben olvassuk: „Időnként az emberek elterültek a házban szanaszét, mint egy hadsereg, akiket lemészároltak a harcmezőn.” Azonban semmi ilyet nem olvasunk az Újszövetségben (az Ószövetségben sem). Annak ellenére, hogy e mozgalom képviselői azt állították, hogy speciális apostoli hatalommal bírnak, a misszió csődbe jutott, és a bank elkobozta az ingatlant a jelzálog miatt. Bár azt tanították, hogy az Úr Jézus engesztelő áldozatában benne van a hívők gyógyulása, Seymour 52 éves korában hosszas betegeskedés után meghalt. Tudjuk, hogy az emberek meghalnak 52 évesen, 42 évesen vagy akár 32 évesen, de Seymour azt tanította, hogy Isten a hívőknek megígérte az evangéliumban a gyógyulást és az egészséget. És íme, ő még csak egy átlagos életkort sem élt meg. Az Azusa utcai misszió nagyon befolyásos volt. Sok pünkösdi vezetőt adott pl. az Assemblies of God (Isten gyülekezetei) és más felekezetek számára.

Azután az 1960-as években a pünkösdizmus szelleme ökumenikus jelleget öltött és átterjedt minden felekezetbe. Ez 1960-ban kezdődött a „nyelvekenszólás” kitörésével a St. Mark Episzkopális Egyházban, Van Nuys-ban, Kaliforniában. A mozgalom elterjedt a luteránusok, a presbiteriánusok, a metodisták, a baptisták és mások között. Úgy építi ez a mozgalom a világegyházat, mint semmi más. 1967-ben a karizmatikus mozgalom szelleme beáradt a Római Katolikus Egyházba. 1975-re 20.000 karizmatikus katolikus utazott Rómába, hogy VI. Pál pápa áldását vegye. Ez a karizmatikus szellem nem indította az embereket, hogy elhagyják a katolikus egyházat, hanem egyszerűen „jobb katolikusokká” formálta őket. A karizmatikus élmény a római katolikusoknak új rajongást adott az olyan eretnekségeik iránt, mint a „szentmise” és Mária, a „menny királynője” és a pápaság. Például Joseph Suenens kardinális, aki a katolikus karizmatizmus feje volt hosszabb időn át, a következő mondta: „Mióta megvan ez a karizmatikus élményem, a Mise, mint Krisztus megáldozása iránti megbecsülésem növekedett.”

Tehát akármilyen szellemiségről is van itt szó, ez nem az igazság, a szentség és az igazságosság Szelleme. 2002-re kb. 119 millió karizmatikus római katolikus élt 230 országban. A New Orleans ’87 nevű konferencián 40.000 karizmatikus magát keresztyénnek valló ember vett részt 40 felekezetből. Ebből 20.000 volt római katolikus. Sok pap és apáca volt a résztvevők között. Sok előadó is pap és apáca volt. Minden reggel római katolikus misét tartottak. Az utolsó előadó Tom Forrest katolikus pap volt Rómából, aki azt mondta, hogy hálás Istennek a purgatóriumért, mivel ez az egyetlen út, hogy a mennybe jusson. Nyilvánvalóan nem hisz Krisztus vérének elégséges voltában az engesztelésre nézve. A karizmatikus mozgalom tehát egy idegen szellemet képvisel, és a kortárs dicsőítő zene fontos eleme ennek a mozgalomnak. A kortárs dicsőítő zenészek túlnyomó többsége karizmatikus.

2. A kortárs dicsőítő zene a Jesus People (Jézus népe) mozgalomban született az 1970-es években. Én személy szerint nem voltam tagja a Jesus People mozgalomnak, de a hippi mozgalomnak igen. Miután visszatértem a vietnámi háborúból, Dél-Kaliforniában voltam, és STOP-oltam keresztül-kasul Amerikán 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban, drogoztam és drogot árultam, a hinduizmusban merültem el. Ott voltam azon a vidéken, ahol a Jesus People mozgalom született, bár sohasem volt részem benne. E mozgalom vezetője Lonnie Frisbee, egy karizmatikus „Jesus hippi” (így nevezték őket) volt, aki elvarázsolta (sic!) Chuck Smith-t, a Calvary Chapel (magyarul: Golgota Gyülekezet) alapítóját. Amikor Chuck Smith találkozott Lonnie Frisbee-vel, akkor még kicsi gyülekezete volt, csupán néhány tucat ember. Azonban Lonnie Frisbee megérkeztével hippik ezrei voltak készek bemerítkezni és a gyülekezetéhez csatlakozni, így a Golgota Gyülekezet robbanásszerűen megsokasodott. A hippik megtartották a hosszú hajukat, szemérmetlen öltözéküket, rock&roll és érzéki party-gondolkodásukat. Lonnie Frisbee-t így jellemezték: „Hosszú barna hajával, markáns szakállával, viseltes ruhájával, Mary Jane (marihuána) illatával és a legutóbbi LSD-utazásának ragyogásával a szemében, megjelent Chuck Smith lakásának ajtajában.” (Matt Coker, OC Weekly, 2005. március). Chuck Smith feleségének volt egy „próféciája”, hogy Isten fel fogja használni Frisbee-t egy nagy ébredésben. Frisbee egy szerda esti Bibliakört vezetett a Golgota Gyülekezetnél és a gyülekezet látogatottsága 150 főről több ezresre duzzadt, és végül gyülekezetek egész szövetségévé alakult. Hippik ezrei merítkeztek be a Csendes-óceánban, amiről többek között a Time magazin és sok más folyóirat, nemzetközi folyóiratok is beszámoltak. Frisbee „megtértjei” között találjuk a kortárs dicsőítő mozgalom alapítóit, mint a Love Song és a Children of the Day nevű együtteseket. Ezen a képen jobbra Frisbee látható a Love Song tagjaival, az egyik legelső kortárs dicsőítő együttessel. Az 1970-es évek elejére a Golgota Gyülekezet tíz vagy annál több ilyen zenei csoportnak adott otthont. És megalapították a Maranatha Music kiadót, mint a legelső kortárs dicsőítő zene-kiadót.

Mikor megtértem, az egyik első dolog, amiről Isten lerántotta a leplet, hogy a korábban hallgatott zenéim az ördögtől voltak, világiasak, hústestiek. Ők ahelyett, hogy megtagadták volna a régi zenéjüket, ami szennyes volt, istentelen és nyilvánvalóan az ördögtől való volt, felhasználták a rock&roll-t, hogy keresztyén rock-ot készítsenek és fittyet hánytak mindenkire, akiknek ez nem tetszett. Abban az időben rengeteg gyülekezet volt, akiknek nem tetszett. Ez a lázadó viselkedés, ez a hozzáállás, hogy „ne mondd meg nekem, hogyan kell élnem!”, mindig is a keresztyén rock mozgalom büszke jelszava volt.

Larry Norman élen járt ebben 1975-ben megjelent slágerével „Miért legyen minden jó zene az ördögé?” Védte a rock&roll-t.  A szöveg így szólt: „Azt mondják, hogy a rock&roll rossz… azt mondják, vágjam le a hajam/Megőrjítenek … csak adj egy dalt, amiben ott van a beat/csak adj egy dalt ami táncra perdít/Nem szeretem azokat a temetési indulókat!” Tehát a régi hívő énekeket temetési indulóknak nevezte. Mindig ez volt a rock&roll filozófia, a keresztyén rock is. „Olyan zenét hallgatok, amilyet szeretek. Úgy öltözködöm, ahogyan kedvem tartja. Senki sem ítélhet meg engem.” Ezért ellenségei ők minden bibliahű fundamentalista gyülekezetnek. Folyton gúnyolják az ilyen gyülekezeteket. Steve Taylor írt egy éneket, Klón címmel, amiben a bibliahű gyülekezeteket gúnyolja: „Az egyház egy gyülekezeti vonal/klón akarok lenni/örülök, hogy lenyomták a torkomon/klón akarok lenni”. Előfordulnak olyan gyülekezetek, ahol erőszakosan hatnak az emberekre, világos bibliai alap nélkül. És csakis a külsőre helyezik a hangsúlyt, és ténylegesen törvényeskedők, emberi hagyományokat illesztenek az Isten Igéjéhez. Azonban Taylor minden bibliahű gyülekezetet így ábrázol. Ha egy gyülekezet egy szigorú bibliai álláspontot hirdet, hogy hogyan kellene a hívőknek élniük az életüket Isten Igéje szerint, akkor szerinte klónt csinál az emberekből.

DeGarmo and Key éneklik a következőt: „Ne állítsd le a zenét. Játszd, ahogy neked tetszik. Hallom más vélemények hangját, de engem nem zavar.” Ezzel azt mondják: Mondj, amit akarsz, úgy fogok élni, ahogy én akarok. És olyan zenét fogok hallgatni, amilyen nekem tetszik.

Michael W. Smith mondta: „Mindig is lesznek azok a nagyon-nagyon konzervatív emberek, akik azt mondják, nem teheted ezt vagy azt … nem ihatsz, nem dohányozhatsz. Ez elég bizarr gondolkodásmód.” Elég bizarr gondolkodásmód – ez az ő véleménye kitekert gondolkodásmódja szerint arról, ha valakinek határozott bibliai álláspontja van arra nézve, hogy hogyan kellene élnünk.

Rich Mullins figyelmeztetett a „Biblia-hívő, Bibliát sulykoló, újonnanszületésezőkre”.

DC Talk gúnyolta a „hyper-fundi” kifejezéssel azokat, akik a rockzene ellen vannak. Természetesen a fundamentalistákról beszélt.

Don Francisko mondja, hogy akik ellenállnak a rock&rollnak, azok „törvénykezést, bűntudatot és keserű szőlőt árulnak” („Freedom to Move”=Szabadság mozdulni/mozogni).

Ez a hozzáállásuk azokhoz, akik eléggé szeretik az igazságot ahhoz, hogy kiállnak mellette, és minden bizonnyal egy másik szellemiség motiválja ezt a viselkedést, ami átjárta a kortárs dicsőítő zenét. Az igazság Szelleme a Zsolt 119:128-ban van leírva: „Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.” Gyűlölni a hamisság ösvényét nem törvényeskedés, nem helytelen dolog, hanem ez az igazság útja. Az igazság Szelleméről beszél az Efézus 5:11: „És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat.” Nemcsak elkerülni ezeket a dolgokat, hanem megfeddeni ezeket. Biztosan nem ezt találjuk a kortárs dicsőítő zenében. A CCM társadalma gúnyolja és elítéli azokat, akik eléggé gyűlölik a bűnt és a tévelygést ahhoz, hogy megfeddjék azt és elkülönüljenek tőle.

A „keresztyén rock” krisztusa egy hamis krisztus. A szentségtelen rockja ez a világnak, nem pedig Isten szent Kősziklája (az angol rock szó kősziklát is jelent, azonban a rock&roll kifejezés a szexuális aktus szleng kifejezése! – Solymos D.). A „Jézus rock” nem csak lázadó, hanem misztikus is. A miszticizmus olyan valami, ami a törvényszegés titkos bűnének körébe tartozik, ami az Antikrisztus elfogadásába vonja a világot. Az üzenet gyakran homályos, teret hagy a tanítások széles skálájának. Például nézzük meg a következő éneket, aminek címe: „Azokért a könnyekért haltam meg”. Ez sláger volt, amit a Golgota Gyülekezet első CCM csoportja, a Children of the Day (A nappal gyermekei) adott elő, aminek vezetője Marsha Stevens volt, akkor tizenéves fiatal. Az egyik első CCM ének, ami még ma is népszerű.

Marsha Stevens és a Children of the Day 1971-ben Kathryn Kuhlman TV műsorában. A dallam egy egyszerű népdal, amivel semmi bajunk nem volna. De gondoljuk végig a szövegét:

„Jézus, odaadom neked a szívemet és lelkemet,

Tudom, hogy Isten nélkül sohasem lennék teljes:

Megváltó, Te kinyitottad az összes helyes ajtót,

És köszönöm Neked és dicsőítlek Téged a föld alázatos partjain;

Végy magadnak/vigyél el, a Tiéd vagyok.”

„És Jézus mondta: „Jöjj a vízhez, állj mellém,

Tudom, hogy szomjas vagy, nem vetlek ki;

Éreztem minden könnyet, amikor a sötétben sírtál,

És igyekeztelek emlékeztetni téged, hogy azokért a könnyekért haltam meg.”

Itt szó nincs tiszta evangéliumi üzenetről. Szó nincs a bűnről, a keresztről, a bűnbánatról vagy a biblikus hitről. Jézus nem a könnyeinkért halt meg, hanem a bűneinkért! Az ének azt mondja, jöjj a vízhez, de milyen vízhez? Azt mondja, szomjas vagy, de mire szomjas? Azt mondja, csak imádkoznom kell, de mit és hogyan imádkozzak?

Egy római katolikus, aki szereti Máriát, szívéből tudja énekelni ezt az éneket. Egy modernista protestáns, aki nem hiszi, hogy Jézus Isten, az is énekelheti szívéből. Egy New Age-követő is szívéből énekelheti. Még akár egy muzulmán is énekelheti szívéből. Ők is hisznek egy „jézusban”.

Ez az egyik oka annak, hogy a kortárs zene annyira sikeresnek bizonyult az egység megteremtésében és a világegyház építésében. Mert bármilyen tanítást bele lehet illeszteni ezekbe az énekszövegekbe. Beszél egy bizonyos vízről, de mit akar ez az ének jelenteni? Marsha Stevens  elmondja, honnan származik az egész: egy látomásból.

Ez itt Marsha megtéréséről való beszámolója a honlapjáról: „Látta magát sétálni Jézussal a mély kék folyó közelében, és ez a megtapasztalás megváltoztatta és megmentette az életét.” Megmentetett egy jézusról való látomás által? Ki tudja, miféle jézus lehetett – talán a hippi-jézus, ami a legtöbb művészeti alkotáson szerepel. Ott sétált a folyó mellett, és ezáltal üdvözült. Ez vak miszticizmus. Ez azt jelenti, hogy Istennel akar kapcsolatot felvenni a Szentírás világos tanításától függetlenül. Ez miszticizmus az érzelmeken és hangulatokon keresztül. És nem gondolom, hogy meglepő a tény, hogy végül leszbikussá lett. 1979-ben elvált a férjétől, akivel 7 éve voltak házasok, mert „szerelmes lett egy nőbe.” 1984-ben csatlakozott a homoszexuális Metropolitan Community Churches gyülekezeteihez és „újonnan született leszbikus zenét” kezdett írni. Most úgy beszél Istenről, mint egy nőről. Marsha azt mondja: „Isten válaszol bármire.” Ilyen messzire jutott tévelygésében. Ez a miszticizmus.

Marsha mindig is misztikus volt, érzelmei vezették, nem pedig az Isten Igéje. Az érzelmei által élt, amikor „megtért” egy látomáson keresztül. Az érzelmei vezették, amikor keresztyén folk rock zenét írt. Az érzelmei vezették, amikor „a szívét követve” elhagyta a férjét egy nőért. És amikor ezt az ún. „újonnan született leszbikus zenét” írta, akkor is az érzelemi vezették. Mindig is az érzelmei által élt, a misztikus élményei által, amik hitelesítették számára a gondolatait Istenről, de nem alapozta a tanítását, a keresztyénségét erősen, kizárólagosan az Isten Igéjére. Ez miszticizmus.

A „Jézus rock” kéz a kézben jár a karizmatikus mozgalommal, mert mindegyik misztikus. Mindkettőben az érzelmeken van a hangsúly, semmint az alapos bibliai tanításon. És ez az, amiért fiatal keresztyénként majd’ 40 évvel ezelőtt elutasítottam a karizmatikus mozgalmat, miután megvizsgáltam. Az Isten Igéjét vettem tekintélyül, tanulmányoztam az Igét minden nap, nem tudtam, hogy hová menjek gyülekezetbe először. Az illető, aki Krisztushoz vezetett, egy régi vonalas pünkösdista volt, és más irányban mentünk tovább, miután megtaláltam Krisztust, és azóta sem láttam őt. De tudtam, hogy a Biblia Isten tévedhetetlen Igéje. És tudtam, hogy az igazság mércéje, és elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, amennyire csak tudtam, és mindent az alapján megvizsgálni. És elkezdtem a Biblia alapján gyülekezetet keresni, és ezért utasítottam el a karizmatikus mozgalmat, amikor tanulmányoztam fiatal keresztyénként. Misztikus, nem az Isten Igéjén alapul. Itt van Lonnie Frisbee Kathrin Kuhlmann-nal. Egy nő, aki azt hitte magáról, hogy Isten prédikálni hívta el őt. Tudjuk az Isten Igéjéből, hogy Isten nem hívta el Kathrin Kuhlmann-t, hogy férfiaknak prédikáljon. Az 1Tim 2:12-ben a Biblia megtiltja ezt. Mégis, ő biztos volt ebben, az érzelmei, a misztikus megtapasztalásai azt mondták számára, hogy Isten prédikálni hívta el őt.

Frisbee „jeleket és csodákat” produkált, különösen az úgynevezett szellemben lemészárolást, amikor az emberek lezuhannak a padlóra. „A jelenlétére – azt mondják – tömegeket fogott el a rángatózás.” 1980-ban Frisbee csatlakozott John Wimberhez és a Vineyard (Szőlőskert) mozgalomhoz. Wimber „jeleket” keresett, de semmi sem történt, míg Frisbee meg nem érkezett. Az első estén, amikor Frisbee Wimber gyülekezetében beszélt, az emberek leestek a földre és rázkódtak és érthetetlen halandzsa nyelven beszéltek, amit ők „nyelveken szólásnak” hívtak. Itt láthatjuk John Wimbert, ahogyan ’szellemben’ énekel. … Ez teljesen értelmetlen, ez nem a bibliai nyelveken szólás. A bibliai nyelveken szólás egy valóban létező nyelv beszélése volt. Egy olyan nyelv, amit csoda által beszélt az illető anélkül, hogy valaha tanulta volna. Ez egy nagy csoda. A karizmatikus „nyelveken szólás” semmi. (idegen szellemi tevékenység vagy pszichés túlfűtöttség tünete – Solymos D.)

A Golgota Gyülekezetek és a Szőlőskert gyülekezetek ezer meg ezer gyülekezetből álló szövetséggé nőtték ki magukat. És Lonnie Frisbee-nek nagy befolyása volt mindkét mozgalom indulására. Itt van egy bizonyságtétel ifj. Chuck Smith-től, egy nem régiben készült dokumentumfilmből. „Lehetetlen a Golgota Gyülekezetek növekedéséről Lonnie említése nélkül beszélni. Ha a nagyobb Golgota Gyülekezeteket megfigyeljük, közvetlenül hatással volt rájuk Lonnie élete. John Wimber mondta el nekem – nagyon őszinte volt ebben a dologban -, hogy Lonnie volt az, aki igazán bevezette a Szőlőskertet a „szent szellembe”, és a „szent szellemet” a Szőlőskertbe. … ”

Egy szellemről, egy eltévelyítő szellemről beszélünk. Az Úr Jézus a Máté 24-ben figyelmeztetett a korszak végéről, azokról a körülményekről, amik visszajövetelét előzik meg, és ezt a tévelygést és az eltévelyítés szellemét három alkalommal jellemezte. Itt van egy Igevers, ami jellemzi a korunkat: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mt 24:24) Tehát az eltévelyítés olyan erőteljes, olyan kifinomult lesz, hogy még valóban újonnan született emberek is megtéveszthetők, ha lehetséges. Az Úr Jézus nem mondta meg, hogy lehetséges vagy nem, de ehhez meg kellene néznünk más Igeszakaszokat…

A Golgota Gyülekezet indította el a Maranatha Music lemezkiadót, amely a kortárs dicsőítő zene legelső kiadója volt. John Wimber és az ő gyülekezetei indították el a Vineyard Music kiadót, ami nagyon befolyásos lett a kortárs dicsőítő zene mozgalmában. Azonban az alap nem volt biblikus. Chuck Smith-t a kortárs dicsőítő zene „atyjának” nevezték. Azonban tudni kell, hogy a Golgota Gyülekezetet egy „próféciára” alapozva kezdte el, Biblián kívüli kijelentésre.

2012-ben Greg Laurie, aki ott volt a kezdetekkor, és az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb Golgota Gyülekezetet pásztorolja, mondta: „Frisbee és Smith voltak a dinamit, akik megalapították a Jézus mozgalmat.” Laurie mondta Smith-nek (aki azóta rákbetegségben elhunyt – Solymos D.): „Frisbee volt a nitro a te glicerinedhez.”

Lonnie Frisbee LSD utazásokon „fordult Jézushoz”. Lonnie Frisbee megtéréséről szóló bizonyságtétele nem volt biblikus. Úgy ment Jézushoz, hogy be volt tépve az LSD-től. Látta Jézust, festett róla képeket. Továbbra is használt drogokat és gyakorolta a homoszexualitását. Partizott szombat este, és prédikált vasárnap. A látomását, miszerint Isten fel fogja használni, hogy fiatalok tömegeit vezesse, akkor tapasztalta meg, amikor be volt tépve az LSD-től. Frisbee 1993-ban halt meg AIDS-ben 43 évesen. A temetését az eretnek Robert Schuller Kristály Katedrálisában tartották. Robert Schuller a hamis „önbecsülés-evangélium” prédikátora volt. És itt van eltemetve Frisbee.

A Jézus Mozgalom szelleme egy olyan eltévelyítő szellem volt, amelyik építi a világegyházat. Ma a Kristály Katedrális egy római katolikus templom. Megvásárolta a Római Katolikus Egyház, és katedrálisnak használja. Meg kell értsük ezeknek a dolgoknak a történetét, és ha egyszer megértjük, akkor észre fogjuk venni, hogy a kortárs dicsőítő zene szelleme az eretnek Jézus népe Mozgalom idegen szelleme.

3. A kortárs dicsőítő zene szelleme a Késői Eső „csodákkal tarkított ébredésének” szelleme. Ez a karizmatikus mozgalom legradikálisabb iránya. Ez a mozgalom azt állítja, hogy Isten prófétákat és apostolokat fog támasztani, akik csodákat művelnek (még túl is szárnyalják azokat a csodákat, amiket az apostolok tettek), és elhozzák az Isten Királyságát, MIELŐTT Jézus visszatérne. „Gyógyító” evangélisták, mint Oral Roberts és William Branham kerültek ennek a mozgalomnak az élvonalába. A „Késői Eső” eretnekség szoros összefüggésben van a kortárs dicsőítő zenei mozgalommal. Sok befolyásos kortárs dicsőítésvezető vallja ezt az eretnekséget: Kevin Prosch, Paul Baloche, Leonard Jones, Tim Hughes. Azt hiszik, hogy a dicsőítő zenéjük hozza össze a csodás ébredést. Ez az a zene, amit a nevető, szellemi részegeskedő „ébredésekben” használtak Torontóban, Pensacolában és Lakelandben, stb.

Az emberek hisztérikusan nevetnek…

A zene, ami ezzel a mozgalommal kapcsolatos, nagyon erőteljes és érzéki. Erős tánc-szinkopálásokból áll, ami mozgásba hozza a testet, feloldás nélküli akkord-szekvenciák és elektronikus torzítások, amik egy misztikus légkört teremtenek, érzéki énektechnikák, és ismétlések. Ezzel a zenével az a szándékuk, hogy megteremtsék azt a légkört, amire vágynak ebben a mozgalomban. David Rouse volt a dicsőítésvezető Torontóban. Lindell Cooley volt a dicsőítésvezető Brownsville-ben az Assembly of God gyülekezetben (Isten Gyülekezete), ahol a pensacolai „kitöltetés” történt. A pásztor 4 órán keresztül úgymond le volt sújtva az idegen szellemtől! … Erőteljes zenével állítják elő ezt a légkört, ezt a környezetet. Darlene Zschech az ausztráliai Hillsong dicsőítésvezetője. … Látható, hogy az épület sötét. A várakozás légkörét állítják elő. Az érzelmekre építenek. A dicsőítésvezetőket megvilágítják ezekkel az erős fényszórókkal. A tény, hogy a CCM zenészek nem ismerik fel, hogy a „Késői Eső” mozgalom dicsőítő zenéje az ördögtől van, bizonyítja, hogy mindnyájan ugyanazt a szellemet követik. Tehát a lényeg, hogy a kortárs dicsőítés szelleme idegen szellem, mert az eretnek „Késői Eső” mozgalom szelleme.

4. A kortárs dicsőítő zene szelleme az ökumené és a világegyház szelleme. Ennek az előadásnak az elején olvastuk el a 2Timóteus 4:3-4-et: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Tim 4:3-4)

János apostol figyelmeztetett a hittől való elszakadásra: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.” (1Jn 2:18) És még ezt is olvassuk a Bibliában: „És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek.” (Mt 24:11) János apostol a Jelenések 17-ben látta ezt a világegyház paráznát a fenevadon ülni: „És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.” (Jel 17:5-6)

Nézzük tehát a világegyház szellemét.

Don Moen, az Integrity Music zenekiadó vezetője volt hosszú ideig. A következőket nyilatkozta: „Rájöttem, hogy a kortárs dicsőítő zene képes összekötni bármilyen felekezetet. Ma a falak leomlanak.” Ezzel azt mondja, hogy ennek a zenének lényegi szerepe van a határok/korlátok lerombolásában, és a hitehagyó világegyház felépítésében.

Bob Larson mondta: „A kortárs dicsőítő zene lerombolja a felekezeti megosztottságot.”

Darlene Zschech a Hillsongból: „Van egy új hang és egy új ének, amit az egész földön szertekiáltanak. Ez egy egyesült egyház hangja.”

Phil Driscoll mondta: „A zene az az erő, amit Isten arra használ, hogy minden felekezet határain áttörjön.”

II. János Pál pápa mondta 2001 februárjában: „A zene egy eszköz lehet a keresztyén egység elérésére.”

Itt természetesen a Rómával való egységről beszélt. Az ökumenikus nyelvezet átjárja a kortárs dicsőítő zenét. Gyakran használt kifejezéseik:

„a test” = minden keresztyének együtt, beleértve a római katolikusokat is, „egy szellem”, „egyesülve”, „János 17.”, „tolerancia”, „kritikától mentes szeretet”, „ne ítélj”, „tilos ujjal mutogatni”, „ne légy prédikálós”. Ezek az ökumenikus kifejezések, amik az egy világegyházat építik.

Graham Kendrick, az egyik nagy név a kortárs dicsőítő zenészek közül. Az egyik alapítója a „Jézusmenet” mozgalomnak, ami összehozta a katolikusokat, protestánsokat, baptistákat és mormonokat. Arra hív föl, hogy leromboljuk a felekezeti falakat. A világegyház építése ez. Ez a zene az, ami hajtja az ökumenikus evangélizációt. Franklin Graham, Louis Palau, Greg Laurie, stb. Összehozzák egy helységben az összes keresztyént evangélizációra. Közeli kapcsolat van a CCM és a Római Katolikus Egyház között. Michael W. Smith előadott a katolikus Világifjúsági Napon. John Wimber Szőlőskert konferenciáin részt vettek katolikus papok előadóként. Darlene Zschech és a Hillsong énekelnek katolikus fórumokon. Az evangéliumi Michael Card és a katolikus Michael Talbot az ökumenikus filozófiát képviselik, ami a lényege a világegyház építésének. Azt mondják: „A felekezeti határok tényleg értelmetlenné váltak a számunkra.” Énekelnének egy baptista gyülekezetben az egyik vasárnap, majd egy katolikusban a következőn. És ráadásul John Michael Talbot misztikus is, aki Máriához imádkozik. Azt mondta: „Érzem, hogy Mária jelenléte fontossá válik az életemben.”

Kathy Triccoli római katolikus, és ökumenikus egységről énekel. Ő is hídverő ember. Körülbelül 40, a legbefolyásosabb kortárs dicsőítő zenész csatlakozott hozzá az ökumenikus albumon. Az egységről énekelnek, hogy mindnyájan egyek vagyunk. De a világegyház szelleme NEM a Szent Szellem, Aki az Igazság szelleme. Hanem egy másik szellem, a világegyház szelleme. Semmi nem építi a világegyházat hatékonyabban, mint a kortárs dicsőítő zenék.

5. A kortárs dicsőítő zene szelleme a világ szelleme. A világ, amiről János írt levelében. A test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés. A keresztyén rockzene a világ szentségtelen rockzenéjének Jézus Krisztus szent Kősziklájával való jogtalan egyesítése. Itt van egy könyv a keresztyén rockzene történetéről. A címe: „Farkasok neveltek”. Igaz ez az állítás, de nem a valódi keresztyénekről, hanem a hitehagyó keresztyénekről van benne szó. Az igazi hívőket nem a világ neveli föl. Az Úr Jézus figyelmeztetett, hogy a tévtanítók mint farkasok báránybőrben fognak megjelenni. És a hívőknek semmi dolguk ilyen értelemben a világgal, hogy összefogjanak velük. Mylon Lefevre egyik atyja a keresztyén rock-nak. Gúnyolta azokat, akik kritizálták a világi zenéjét. Még egy olyan albumot is kiadott, aminek az volt a címe, hogy „Bárányok farkasok ruhájában”. Milyen Ige-ellenes zűrzavar! Bárányok rejtőznek a farkasok bundájában. Micsoda zűrzavar ez! János apostol mondta: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (1Jn 2:15-16)

A kortárs keresztyén dicsőítő zene híd a világhoz; a szekuláris rockzenével kerül kapcsolatba az ember és annak minden veszélyével. Ezek az emberek szeretik a szekuláris rock-ot, az a szenvedélyük. Több száz ilyen bizonyságtételt tudnék mutatni: „Caedmon’s Call a zenében a legjobban a szekuláris rockot szereti.” A Fourth Watch „rengeteg élvonalbeli zenét hallgat, nem mentegetőzünk emiatt.” A Jars of Clay tagjai Jimi Hendrixet és a Beatles-t nevezik meg inspirációjuknak. Marc Martel a Downhere-ből részt vett a 2012-es Queen rendezvényen Freddie Mercury „Somebody to Love” című számával. Mercury homoszexuális aktivista volt, aki AIDS-ben halt meg. Miért akarná Martel utánozni ezt az embert, miért akarná énekelni ezt az éneket? Miért akarna ilyen emberek közé menni és részt venni a koncertjeiken? Mert a világot szereti.

A kortárs dicsőítő zenészek annyira függői lettek a rockzene minden formájának és szellemileg annyira buták, hogy szekuláris rockzenét játszanak gyakran még a „dicsőítések” alkalmával is. Például a Beatlest dicsőítik. Kevin Prosch és Leonard Jones Beatles-dalokat játszik gyülekezeti dicsőítés alkalmával.

Buddy Holly életrajzában olvassuk: „Az ötvenes években a rock arra buzdította az embereket, hogy csinálják, amit akarnak, még ha azzal megszegték is a szabályokat.” És ez volt a rock&roll filozófiája a kezdetektől, az 1950-es évektől: „Csináld, ami tetszik, és ne engedd senkinek sem, hogy megmondja, hogyan élj!” Ted Nugent szerint: „A rock a totális ünneplése a fizikainak/testinek.”

A rock zene szellemisége „idegen szellem”, ami foglyul ejtette rengeteg hitvalló hívő szívét-lelkét (sok fiatalét, akik a bibliahű gyülekezetekben nőttek fel – engem is, mikor tizenéves voltam), és a kortárs keresztyén dicsőítő zene híd ehhez a szellemhez. És nagyon messzire vezeti őket Krisztustól. Rengetegen mennek a pokolba a rockzene ereje és eltévelyítése miatt. Tehát figyelmeztetünk, hogy a kortárs dicsőítő zene szelleme a világ idegen szelleme.

6. A kortárs dicsőítő zene szelleme a homoszexualitás szelleme. A gospel zene történetéről szóló könyvben Anthony Heilbut írja: „A gospelt alkalmazó gyülekezetek régóta a homoszexuálisok és leszbikusok menedékei.” Kirk Franklin mondta el önéletrajzában, hogy „a homoszexualitás probléma a mai gospel zenében – egy nagy probléma – és ezt mindenki tudja”. A Religion Dispatches 2010 áprilisi számában Doug Harrison mondta: „Nem lengethetsz meg egy Dove Award-ot (zenei díj, magyarul: „galamb díj” – Solymos D.) anélkül, hogy ne szembesülnél a régóta mélyen gyökerező homoszexuális élmények jelenlétével és hatásaival a keresztyén zenei kultúra minden szintjén.” Ez az ember azt állítja, hogy a homoszexualitás átjárta a kortárs keresztyén dicsőítő zenei világot.

Láttuk, hogy Lonnie Frisbee, a kortárs dicsőítő zene egyik atyja homoszexuális maradt élete végéig és AIDS-ben halt meg. Itt van néhány homoszexuális előadó, akik időközben bevallották beállítottságukat: James Cleveland, Anthony Williams, Marsha Stevens, Kirk Talley, Clay Aiken, Ray Boltz, Jennifer Knapp. Mégis, a Biblia nagyon világosan beszél arról, hogy Isten elítéli a homoszexualitás minden formáját: „tisztátalan indulatok”, „természetellenesség”, „bujaság”, „méltatlan gondolkodás” (Róm 1:26-28). És láttuk, hogy a homoszexualitás átjárta ezt a világot. Mark Lowry, aki Bill Gaither-rel énekel, azt mondta, hogy nem kellene megítélnünk Marsha Stevens-et; azt mondta, hogy a fundamentalisták, akik elítélik őt, meg kell „találják Jézust”. Az Igazság Szelleme viszont nem hagyja figyelmen kívül vagy nem magyarázza ki a bűnt és a tévelygést. „A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róm 12:9) Pál apostol mondta: „És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat.” (Ef 5:11) És mégis, a homoszexualitás elfogadottsága (az elképzelés, hogy Isten a homoszexuálisokat a homoszexualitásukban fogadja el) gyorsan terjed az „evangélikálizmusban”. Chris Seay mondta: „A gyülekezetek nem arra vannak „elhívva, hogy erkölcsi rendőrség legyenek”. „Ítélkezés nélkül kellene megközelítenünk a homoszexuálisokat.” (ChurchRelevance.com, 2007. június 19.) Donald McCullough mondja a „Ha a kegyelem oly érthetetlen, miért nem szeretjük?” című könyvében: „A homoszexualitás elítélése természetesnek hat … de egy feje tetejére állt világban a kegyelem által nem kellene megbíznunk semmiben, ami természetesnek hat.” Dan Kimball mondja a „Szeretik Jézust, de nem az egyházat” című könyvében: „Többé nem böföghetjük fel csupán azt, amit tanítottak nekünk a homoszexualitásról … a homoszexuális vonzódás nem olyan valami, amit a fiatalok választanak maguknak.” A Biblia viszont azt mondja, hogy de bizony az. És ezért ítéli el Isten. Ez egy bűn, amit az emberek választanak. A bűnös természetünkből fakad föl – és emberek választják, hogy szabad utat engednek a kívánságuknak.

Philip Yancey mondja: „Amikor bizonyos alapelvi kérdésekről van szó, hogy felszenteljenek homoszexuális és leszbikus szolgálókat, akkor én zavarban vagyok, mint sok más ember.” (Whosoever magazin, 2004) Össze van zavarodva az evangélikálizmuson végigsöprő aposztázia miatt, és a tény miatt, hogy a keresztyénség már többé nem az Isten Igéjére épül erősen.

Brennan Manning mondja: „A homofóbia egyike a generációnk legkomolyabb és legnyugtalanítóbb erkölcsi témáinak.” (Abba Gyermeke) A homfóbia a homoszexualitástól való félelmet jelenti. De szerinte ez a félelem a nagy probléma, nem a homoszexualitás.

Brian McLaren mondja: „Őszintén megmondom, sokan közülünk nem tudják, mit kellene gondolnunk a homoszexualitásról … Talán egy ötéves moratóriumra (csendszünetre) lenne szükség, hogy ne tegyünk semmilyen kijelentést.”

Tehát még egy ok, amiből tudjuk, hogy a kortárs dicsőítő zene szellemisége nem az Igazságnak, nem a szentségnek, nem az igazságosságnak a szelleme, hanem a homoszexualitás szelleme.

7. Végül pedig a CCM szelleme a Shack (Viskó) szelleme. Ezt a könyvet William Paul Young írta. Az Atya Istent NŐNEK mutatja be, aki szereti a rok&roll-t és egy ősz hajú, lófarkas ember. Emlékezzünk, hogy Marsha Stevens is úgy beszél Istenről, mint egy NŐRŐL.A Shack által bemutatott isten nem a Biblia Istene. A Shack istene laza, nem ítélkező, nem haragszik a bűnre, nem küldi a hitetleneket a pokolba, és nem kötelezi az embereket semmire. A Shack istene a 120. oldalon azt mondja: „Nem büntetem meg a bűnt.” A 197. oldalon: „a Biblia nem tanítja, hogy szabályokat kövess.” A 182. oldalon: „Mindenféle vallási rendszerből érkeznek olyanok, akik szeretnek engem… Buddhisták … Mormonok … Moszlimok … Nem akarom keresztyénné tenni őket.”

Mégis, ez a könyv a bálvány-istenével különösképpen népszerű. Népszerű a kortárs dicsőítő zenét előadók körében. Michael W. Smith vezette a Shack ajánlóinak sorát. Smith a kortárs dicsőítő zene közepét jelenti, és a tény, hogy elfogadja a Shack által bemutatott istent, bizonyítéka annak, hogy a CCM egy idegen szellemet követ. Rebecca St. James szerint a Shack „abszolút rendkívüli”. A tény, hogy sok CCM előadó elfogadja a Shack istenét bizonyítéka annak, hogy a CCM idegen szellemet követ. Ez szilárd bizonyíték, megcáfolhatatlan azok számára, akik hisznek a Bibliában.

Tehát azt állítjuk, hogy a kortárs dicsőítő zene szelleme idegen szellem. A Biblia azt mondja, hogy tisztátalant ne érintsünk. Hogy nem lehet Istennel is meg az ördöggel is közösségünk egyszerre. „Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.”  (1Kor 10:20-21)

Veszély! Riadó!

A kortárs keresztyén dicsőítő zenének nincs helye egy bibliahű gyülekezetben. Egy prédikátor a kortárs dicsőítő zenével való játszadozást ahhoz hasonlította, mint amikor valaki egy kobrát tart egy fonott kosárban. A pásztorok, akik megengedik, hogy a gyülekezet játszadozzon a CCM-mel, igazolják a tettüket, magyarázkodnak. Talán egyes emberek bent tudják tartani a kobrát a kosárban…

Láttam kígyóbűvölőket Nepálban, Katmandu utcáin. (Valamint sok pünkösdi prédikátor is megpróbálkozott ezzel gyülekezetekben, a Mk 16:18-ra tévesen hivatkozva, közülük nem kevesen vesztükre – a fordító) Tudják, hogyan kell kezelni a kígyókat. De a legtöbb ember nem tudja, hogyan kell a kígyót kezelni, és egy mérgező kígyóval játszani nagyon veszélyes! (És még azok közül is halnak meg, akik azt hiszik, hogy „tudják, hogyan kell kezelni azt a kígyót” – a fordító) Ha beviszünk egy kígyót az Isten házába, akkor halálos áldozatok is lesznek. Ennek a zenének erőteljes átformáló hatása van, ahogyan más prezentációkban is foglalkoztunk a témával.

Tehát a lehető leghatározottabban figyelmeztetünk minden bibliahű gyülekezetet, hogy tartsa magát távol a kortárs dicsőítő zenétől. Minden keresztyén család, minden hívő maradjon távol a CCM-től! Ne játsszon ezzel senki! Ne akarjon senki valami jót találni benne! Nagyon veszélyes, minden része veszélyes, maga a mozgalom veszélyes! Ha még csak felületesen is foglalkozol vele, egy idegen szellemmel kerülsz kapcsolatba!

Fordította: Solymos Dániel