Az Élet Fejedelme legyőzte a halált

A halál sötét árnyékában mi jelenthetne nagyobb vigasztalást, mint az az örömhír, hogy a halál legyőzött ellenség és van szabadulás a reménytelennek tűnő szorításából. De vajon igaz-e ez a hír? Bizony igaz, mert az egy élő Isten tévedhetetlen szava, a Szent Biblia mondja. Ki győzte le ezt a rettenetes ellenséget, a halált, amely minden embert szíve mélyén félelemmel tölt el, akár bevallja, akár nem? Nem más, mint az Élet Fejedelme, Jézus Krisztus, az Istenség második személye, Aki az Atyával örökké egyenlő. Mégis magát megalázva otthagyta a mennyei dicsőséget, hogy embertestet öltve eljöjjön világunkba és véget vessen a halál uralmának. Ő azért született több mint kétezer éve e világra, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” (Zsidókhoz írt levél 2:15) Ezek vagyunk mi, emberek. Mielőtt megtudnánk, hogyan vitte végbe e páratlan győzelmet, és hogy ez mit jelent a számunkra, előbb gondolkodjunk el a halál valóságán. Akkor látszik csak meg igazán a győzelem jelentősége!

Mi egyáltalán a halál és honnan származik?

Amikor Isten megteremtette a világot, még nem létezett halál. Mindenről, amit Isten alkotott, meg van írva, hogy igen jó, azaz nagyon jó (1Mózes 1-2.). Az első emberpár Istennel és egymással boldog kapcsolatban élt, valódi harmóniában a többi élőlénnyel és a csodaszép világgal. Ez egészen addig tartott, amíg fel nem lázadtak Istennel szemben (1Mózes 3:1-24) és engedetlenekké nem lettek azáltal, hogy megszegték parancsát, és ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, amit Isten jó okkal tiltott el tőlük. A halál tehát az ember bűnének következménye. A szent és igaz Isten jogos büntetése. Ő előre megmondta nekik, hogy amely napon esznek arról a fáról, halálok halálával halnak, azaz többszörös halált.

A halál a Biblia fogalmai szerint alapvetően elszakadást jelent annak minden következményével. Először is ősszüleink elszakadtak Istentől a bűn miatt, ez a szellemi halál. Nem volt meg többé az élő közösségük Istennel, Aki maga az örök élet. Így már nem éltethette őket. Testük is azonnal halandóvá lett. Ezzel a földi élet valahogy olyanná vált az ember számára, mint amikor levágnak egy virágot a gyökeréről, és vázába teszik. Egy ideig még úgymond éldegélhet, tápoldatot adhatnak neki, cserélhetik a vizét, de előbb-utóbb el fog pusztulni. Miért? Mert nincs már többé a gyökerén. Hasonlóan, de sokkal súlyosabb módon szakadt el a bűn által az ember az élő Istentől, s vegetál egy földi életen át, az Isten nélküli élet minden hiányával és szenvedésével. Meg vannak számlálva a napjai, míg el nem jön a biztos halál.

A testi halál az, amikor a látható fizikai részünk a biológiai halál állapotába kerül, s ezért a láthatatlan szellemi-lelki részünk, lényünk legbelső valója elszakad attól, és elhagyja ezt a világot. A testet jó esetben eltemetik, de a láthatatlan részünk, melyben tudatunknál vagyunk, az eltávozik e földről. Nincs ún. reinkarnáció, nincs purgatórium, hiszen meg van írva: „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet [következik].” (Zsidókhoz írt levél 9:27) Utána már minden visszafordíthatatlan, ezért most van az üdvösség napja!

A Biblia nagyon világosan tájékoztat minket arról, hogy aki Isten nélkül hal meg, anélkül, hogy rendezte volna bűneit és megtért volna hozzá, az a pokolba kerül, örök büntetésre. Viszont mivel Isten felfoghatatlanul irgalmas és kegyelmes, nem akarja, hogy a bűnös ember elvesszen, pedig megérdemelnénk mindnyájan. Csak Isten tudja megmutatni nekünk, hogy mennyire súlyos a mi vétkünk, hogy nélküle szeretnénk élni, és élvezni mindazt, ami valójában Tőle van. A bűn Isten-gyilkos, mert nem akarja, hogy Ő legyen és beleszóljon az életünkbe. Éppen ezért olyan súlyos az örök ítélet, mert a bűnünk is súlyos. Viszont Isten készített egy utat a Fiában a szabadulásra, hogy ne kelljen örökre elvesznünk, hanem bűnbocsánatot kaphassunk és örök életet, hogy a testi halálunk után Vele legyünk, és majd dicsőségesen támadhassunk fel testben.

Hogyan győzte le a halált Jézus Krisztus?

Úgy, hogy Isten Fiaként emberré lett, és a bűntelen földi élete végén a Golgota dombján a kereszten függve magára vállalta azt. Testében felvitte a mi bűneinket a fára, majd helyettünk elszenvedte a kárhozatos halált, az örök kínokat, amiket nekünk kellett volna vég nélkül szenvedni, majd meghalt testileg. Halálának beálltát római kivégző szakemberek hitelesítették. Eltemették egy kősírba, majd ahogyan előre megmondta, harmadnapra valóban feltámadott. Megjelent az övéinek, hogy legyenek hirdetői az örömhírnek, hogy Ő feltámadott és él. Az apostolok szemtanúként írtak a Bibliában, amik bizonyságtételek a számunkra a valóban megtörtént eseményekről. János apostol írja: „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.” (János 1. levele 1:3-4) Az apostolok aztán valószínűleg János kivételével az életükkel fizettek hitükért. Miért vállalták a mártírságot? Azért, mert ilyen fontos volt nekik ez a páratlan igazság, ami megvigasztal minden embert, aki az élő Istenhez fordul. A halál fölött győzedelmes Jézus Krisztus az igazi Vigasztaló! A Jelenések könyvében így szól utalva győzelmére: „Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott voltam, és ímé élek örökkön örökké, Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jelenések 1:17-18) Amikor a halál és az örök élet kérdéseiről van szó, gyakran mondják az emberek, hogy „onnan még nem jött vissza senki”. Ez bolond beszéd, hiszen a korlátozott emberi ismeret miatt nem lehet ilyet állítani. Valójában egyvalaki tényleg visszajött a halálon túlról, Aki valóban volt ott, Ő Jézus Krisztus. Egyedül Ő a megbízható és hiteles tanú. Ő tudja, mit beszél és igazat mond. Viszont Ő nemcsak a tapasztalatai alapján szólhat, hanem mivel Ő a Teremtője mindeneknek. A poklot, a büntetés helyét, az örök kárhozatot eredetileg az Isten és ember ellenségének, az ördögnek készítette (Máté 25:41), de oda kerül mindenki, aki nem akar megszabadulni a bűneiből. Viszont megmenekül onnan mindenki, aki Krisztus által megtér az Atya Istenhez. Egykor Jézus Krisztus, az Élet Fejedelme így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (János evangéliuma 11:25-26)

Vajon te hiszed-e? Vajon te vágysz-e megszabadulni a halálfélelemtől, de magától a haláltól is? Jézus Krisztus által lehetséges ez: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (János 1. levele 5:12)

Ha többet szeretnél megtudni Istenről és a Vele való kapcsolatról, olvasd a Szent Bibliát, ami Isten tévedhetetlen Szava! Keress egy bibliahű gyülekezetet, ahol hívő keresztyének bátoríthatnak, imádkozhatnak érted és tanácsolhatnak Isten Igéjéből! Mi is szeretettel hívunk és várunk!