Gyere ki a szemétből!

Egy történetet szeretnék elmondani, ami réges-régen történt Berlinben. Akkoriban még nem volt szelektív hulladékgyűjtés, és újrahasznosítás sem. Mindent, amit az emberek eldobtak és szemétnek ítéltek, elszállították a lakónegyedeken kívülre. Ott kint, ahol a világváros hulladéka és szemete hatalmas, bűzlő, dimbes-dombos tájat alkotott, ott volt a lakhelye annak az embernek, akiről most írok. A károgó varjak és tova iramló patkányok seregén kívül, amelyek valami ehetőt kerestek a szemétben, közel s távol az egyetlen élőlény a mi guberálónk volt. A hátán zsák, kezében hosszú bot, amellyel a szemét között turkált, ócskavasat, üveget, rongyot és más kidobott kacatot keresett. Mióta emberünk felnőtt, a berlini szeméttelep egyre csak terjeszkedett. Az egykori szemétdombok egy részét belepte a fű, sőt, bokrok és fák is nőttek rajtuk. De az ő gondolatai csak a szemét körül jártak. Számára a napok értékét az szabta meg, hogy mennyi rongyot és üres üveget cipelt haza a zsákjában. Haza? Ó, az a félig beomlott deszkabódé, amelyben meghúzta magát, nem volt az otthona. Tulajdonképpeni otthona a nagy szeméttelep volt a város szélén. Ennek porában és bűzös levegőjében tengette nyomorúságos napjait.

Egy napon két férfi ment oda hozzá a szeméttelepre: egy rendőr és egy bírósági tisztviselő. Megállapították a személyazonosságát, és közölték vele, hogy őt keresik. Egy rég elfeledett tengerentúli rokona őt jelölte meg milliókat érő vagyona örököséül. A guberáló azonban alig figyelt oda. Nem hitte el, hogy a két férfi külön az ő kedvéért ment volna ki a szeméttelepre. Azt pedig végképp nem hitte, hogy az általuk hozott hír jelenthet a számára valamit. Amikor azonban a két férfi sürgette és megpróbálta meggyőzni őt, végül gorombáskodni kezdett. Azt hitte, át akarják ejteni. Nagy sokára fogta csak fel az igazságot, és engedte magát meggyőzni arról is, hogy az a nyomorúságos és piszkos állapot nem illik többé hozzá. A két hatósági személy pénzt előlegezett neki, hogy rendesen megfürödhessen, megborotválkozhasson, és tetőtől talpig új ruhákba öltözhessen. Annyira megváltozott, hogy régi ismerősei rá sem ismertek. Azután a bírósági tisztviselővel, aki kihozta a szeméttelepről, elutazott Angliába, ahol egy londoni bank kifizette az örökségét. A visszafelé vezető úton kísérőjét minden idők egyik legnagylelkűbb borravalójával ajándékozta meg: 50.000 márkával. Ez ma kb. 50 millió forintot érne. Ennyire hálás volt.

Kedves olvasó, szeretném felhívni a figyelmed, hogy életed sokban hasonlít a történetben szereplő guberáló előbbi helyzetéhez. Gondold csak át: a veszekedések a családban, a pletykákkal teli beszélgetések a baráti körökben, titokban vagy nyíltan mutogatott erkölcstelen, gúnyos képek, videók, ártó szellemű zenék, játékok, filmek és könyvek – ezek jellemzik az életedet? Mindezek a dolgok rosszabbak, mint egy szemétdomb! Az enyészet és a halál mérgét és rothadását hordozzák: a bűnt. Isten gyűlöli a bűnt, és Ő egyértelműen kijelenti, hogy aki ilyen módon él, földi élete után nincs keresnivalója Isten országában.

„…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság [erkölcstelenség], bujálkodás. Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások [mértéktelenségek] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, …hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Galata 5:19, 21)

„…Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?” (Ezékiel 33:10)

Ahogyan guberálónk sem tudta magától otthagyni a szeméttelepet, úgy önerődből te sem vagy képes a bűn rabságából kitörni. Megtérésre, újonnan születésre van szükséged.

„Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3:3)

Hogyan lehetséges ez? Nagyon figyelj, mert Valaki, akit mind ez idáig mellőztél, éppen a te javadra végrendelkezett! Méltatlanul, de gazdag örökségre hívattál el! Emellett a gazdag örökség mellett a földi milliók csupán porszemek. Te Isten örököse lehetsz, mert Ő kétezer éve legdrágább kincsét, az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust áldozta érted, hogy a golgotai kereszten Ő szenvedje el a bűneidért, Isten nélküli életedért járó ítéletet, a pokol kínjait. Mindezt azért tette, hogy Krisztust megváltódként elfogadva, örök életet örökölhess (Róma 6:23). De nem a bűn miatt szemétteleppé vált romlott világon, hanem az Ő örök dicsőséges királyságában! Ugyanis halála után Jézus Krisztus harmadnapra feltámadt, legyőzte a halált mindörökre, és hatalma van felette (Jelenések 1:18)! Ne hidd, hogy ez a hír tréfa! Ne gondold, hogy semmi közöd hozzá! Ő ünnepélyesen kijelentette ezt mindenki számára a Szent Bibliában! Térj meg bűnös életedből, és Jézus Krisztusba vetett hit által törj ki a rothadás bűzét árasztó, és leírhatatlan szeméttel teli nyomorúságos életedből úgy, ahogyan végül történetünk guberálója is tette. Az új életnek jele az, ha valaki Krisztust Urának vallja, és Pál apostolhoz hasonlóan ilyen vallást tesz:

„…kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek…” (Filippi 3:8)

„Keressétek az Urat [a Szentírásban], amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül [Imádságban], amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz [Bűnbánattal], és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz [Az Úr Jézus Krisztushoz], mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ézsaiás 55:6-7)

Ne késlekedj a megtéréssel, mert drága az idő!

Váratlanul véget érhet az életed, még mielőtt átvehetnéd nagy örökségedet!

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1 János 2:17)