Helyesen ítélsz?

Egyik közmondásunk így szól: Madarat tolláról, embert barátjáról. Ismerjük jelentését, miszerint valakinek a jellemét, tulajdonságait nagyban mutatja, hogy milyen emberekkel veszi körül magát. Hozzátartozik emberi mivoltunkhoz, hogy hozzánk hasonló gondolkodású, beállítottságú személyek társaságában szeretünk lenni. Velük érezzük jól magunkat, velük tudunk egyek lenni, sok esetben barátainknak is nevezzük őket. Amikor valakiről a barátai alapján alkotunk képet, egy ítéletet hozunk. Ez az ítélet sok esetben nem nehéz, egy-két észrevétel alapján sikerülhet is hiteles képet kapnunk. De ez nem mindig van így és a felszínes ítélettel nagyot tévedhetünk, különösen, ha azt a legfontosabb személlyel kapcsolatban hozzuk, aki nem más, mint az élő Isten.

Sokan alkotnak elhamarkodottan hamis képet Istenről, mert olyanokra néznek, akikről azt gondolják, hogy Őhozzá közel álló személyek, pedig egyáltalán nem azok. Általában is jó körültekintőnek lenni, de Isten esetében különösképp fontos, mert örök sorsunk függ tőle.

A Teremtőről sokat megismerhetünk azoknak életén keresztül, akik Hozzá valóban közel vannak. De honnan tudhatjuk, hogy kik Isten hiteles képviselői? Jézus Krisztus, Isten Fia ezt mondta: “nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Szent Biblia, Máté evangéliuma 7,21). Ez azt jelenti, hogy sokan veszik fel Isten nevét szájukra, de gyakorlati életük mást mutat. Joggal vetik fel sokan a kérdést, mi a helyzet azokkal az emberekkel, sok esetben vallási vezetőkkel, papokkal, akik képmutatóan viselkednek. Akik „bort isznak és vizet prédikálnak”, akiknek szava és gyakorlati élete ellentétben vannak egymással, vagy akikről erkölcsileg felháborító tettek derülnek ki. Gondolhatunk a középkori keresztes háborúkra, ahol Isten nevében tömegesen oltottak ki emberi életeket, vagy a különböző szektákra, amelyek önkényes törvényeket szabnak és hirdetnek, és még sorolhatnánk a példákat. Mindezekről fontos kimondani, hogy nagyon távol állnak a Mindenható valódi lényétől.

Vannak és lesznek, akik Isten előtt kedvesnek hitt, ám igazából üres vallásos tetteikre hivatkoznak majd Isten ítélőszéke előtt, de így szól hozzájuk az Úr: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté evangéliuma 7,23). Megdöbbentő ezt olvasni. Sokan gondolják és mondják magukat keresztyéneknek, akikre valójában Isten ítélete vár.

De lássunk igaz példákat. Ezeket mindenekelőtt Isten szavából, a Bibliából vehetjük olyanokról, akik az Ő valódi szolgái voltak. Ábrahám az Úr hívására elhagyta szülőföldjét, az Ő ígéreteiben bízva élt, saját fia életét sem kímélte volna, hanem az Urat tette első helyre. Nem hiába neveztetett Isten barátjának (Jakab levele 2,23). Mózes élete nagy részét odaszánt szolgálatban élte, a zsidó nép élére rendelte Isten, hogy honfitársait az ígéret földjére bevigye. Róla azt olvassuk, hogy idejében ő volt a földön a legalázatosabb, legbéketűrőbb személy (Mózes 4. könyve 12,3). Dávid olyan ember volt, aki hűen ragaszkodott Urához, Őtőle való bátorsággal szegült szembe az ellenséggel fiatal pásztorként és később királyként is. A Szentírás őt Isten szíve szerint való férfinak nevezi (Apostolok Cselekedetei 13,22). A Biblia Pál apostol rendkívüli, szolgáló életét is elénk tárja, bemutatja, hogyan lett egy keresztyéneket üldöző személyből Isten egyik leghűségesebb követője. Ezek olyan emberek, akikről az Ige maga tesz bizonyságot, hogy az Úrhoz közel álló személyek voltak. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy sem ők, sem a Bibliában szereplő egyik Istent követő ember sem volt bűntelen. Mindannyian vétkeztek, viszont bűneiket nem takargatták, hanem rendezték azokat Istennel és embertársaikkal. Ez igen lényeges, hisz ez az egyik legfontosabb különbség az igaz hívők és a képmutatók között ma is.

A Mindenhatóról tökéletesen hiteles bizonyságot a Szent Biblia ad számunkra, amely gazdagon beszél Isten tulajdonságairól. Neki nincs egyetlen rossz jellemvonása sem. Ő a jó forrása. Szerető, igazságos, irgalmas, hűséges, hosszútűrő, békességes Úr. Ezt a képet adja a Biblia számunkra Istenről. Kedves Olvasó, ha már vetted kezedbe a Szentírást, de nem ezek a következtetéseid, biztatlak, hogy folytasd az olvasást! Isten hatalmas arra, hogy kijelentse magát neked, hogy megismerd az Ő valódi lényét. A Szerző segítségül hívása nélkül könnyű a Bibliát félreérteni. Imádkozz azért, hogy jól érthesd!

Talán te is csalódtál már az olyan emberek miatt, akik hamisságokat cselekszenek Isten nevében. Vagy Őt Uruknak mondják és ezzel ellentétes a viselkedésük. De ne kövesd el azt a hibát, hogy őmiattuk a Mindenhatóról hozol helytelen ítéletet! Jó tudni, hogy a Biblia beszél arról, hogy akik megbotránkoztatóan viselkednek, Isten színe elé fognak állni és felelni fognak tetteikért (Ezékiel könyve 34. rész). Így ír erről a Bibliában a Rómabeliekhez írt levél: „Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.” (Róma 14,12). A rossz, önjelölt képviselők miatt ne vesd meg Istent!

Az elején említettem, hogy örök sorsunk függ ítélethozatalunktól. Az Úr előtt nemcsak a hiteltelen, képmutató személyek fognak számot adni, hanem minden egyes ember. A Szentírás szerint mindannyian, egytől egyig bűnben születtünk és Istennel szembeni lázadásban élünk. A minket megteremtő és szerető Istent vétkeinkkel szomorítjuk, ezért a Biblia szerint az Ő jogos haragja alatt vagyunk, és a pokol örökké tartó szenvedéseit érdemeljük. „A bűn zsoldja a halál…” (Róma 6,23a). Sokan mentik fel magukat bűneik alól azzal, hogy magukat más, kirívó bűnöket elkövető emberekhez hasonlítják. De az Úr nem így gondolkodik, Ő igazságos, és a jó tökéletes mércéjével rendelkezik, amellyel szemben minden ember elmarad. Kedves Olvasó, ha esetleg te is így vélekedsz magadról a csalódást keltő, hiteltelen emberek láttán, kérlek állj meg és gondolkodj el, mert Isten téged is számon fog kérni.

De hogyan kerülhetsz ki ítélete alól? Nos, önmagunktól képtelenek vagyunk ebből a lehetetlen helyzetből kikerülni, mindenképpen segítségre van szükségünk. Az az Isten, Akivel szemben oly sokat vétkeztünk, Önmaga készített szabadítást. Senkinek nem tartozott ezzel, de mégis úgy döntött, hogy kétezer éve elküldi erre a földre egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Ő bűntelen volt, és ebben a bűntelen, makulátlan voltában magára vette összes vétkünket. A golgotai keresztfán az Atya Isten Őbenne büntette meg a mi bűneink sokaságát. Az egyedül ártatlan szenvedett a vétkesek helyett, hogy megszerezze az örök életet mindazok számára, akik ezt hittel elfogadják. “…az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6,23b). Az Atya Isten az Úr Jézust harmadnapon feltámasztotta, ezzel elfogadva a bemutatott áldozatot. Csakis így nyílt út minden ember számára a mennybe, a Szent Isten jelenlétébe.

Akik teljes szívből befogadják ezt az örömhírt, azokat Isten bizonyosan átviszi az örök halálból az örök életre. Gondolkodásukat, jellemüket pedig gyökeresen megváltoztatja, hogy az Ő hiteles képviselői legyenek ezen a földön, hogy a bensőben végbement változás külsőképpen is nyilvánvaló legyen. Hadd tegyem személyessé ezt számodra, kedves Olvasó. Te hogyan viszonyulsz ehhez a hírhez? Látod magadat úgy, mint akinek Szabadítóra van szüksége? A Biblia szerint ez az egyetlen út a menekülésre és földi életünk minden kérdésénél messzemenően fontosabb, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Ne zárd be hát szívedet a téged kereső, szerető Isten előtt, Aki várja, hogy könyörülhessen rajtad. Ő mondja: „…nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen.” (Ezékiel 33,11).